Polybius - a játék, ami  őrületbe kerget

Portland, Oregon - Egyesült Államok. 1981 őszén a város játéktermeiben feltűnt egy új játék, a Polybius. Jellemzői: lenyűgöző grafika, lebilincselő, akciódús játékélmény, és testi szintű függés a játéktól. A játékosok újra és újra játszani akartak vele, annak ellenére, hogy néhányuknál rémálmokat, epileptikus rohamokat, hallucinációkat és öngyilkosságot okozott. Aztán két hónapra rá, a Polybius amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt Portland városából.

 

A Polybiusról nem készült fénykép, senki sem tudja bebizonyítani, hogy valóban létezett, de többen is beszámoltak róla, hogy Portlandben játszottak vele. Arról is születtek feljegyzések, hogy a játékgépek körül időnként fekete ruhás férfiak jelentek meg, ők kezelték és szállították az eszközöket. Mások arról beszéltek, hogy részt vettek a Polybius fejlesztésében: a játék a kormány titkos projektje volt, egy pszichológiai kísérlet részét képezte.

Képzelt rekonstrukció a játékról

A Polybiussal a 2000-es évek közepén kezdett foglalkozni a gamer sajtó. Sorra jelentek meg az elemzések, interjúk és beszámolók a titokzatos játékkal kapcsolatban. Mára a Polybius egy mémmé változott, az abszolút lenyomhatatlan játékot jelképezi, ami fizikailag is tönkreteszi a játékosát. De mi az igazság?

 

Kicsoda Polybius?

Polybius - magyarul Polübiosz - egy ókori görög történetíró és államférfi volt. Számos érdekes munkája mellett a történetírás hitelessége is foglalkoztatta. Róla nevezte el a játékot az az ember, aki először bejegyezte 2000 februárjában egy videojátékokat számon tartó online adatbázisba.

 

Ma már sok olyan ember van, aki meg van róla győződve, hogy az tébolyt és halált okozó játék valóban létezett. Esküdnek rá, hogy látták a nyolcvanas években, sokan arra is emlékezni vélnek, hogy játszottak vele. A játék "kutatásának" egész hosszú irodalomlistája van, volt aki hivatalos kérelmet is benyújtott a szövetségi kormánynak, hogy adják ki a Polybius iratokat. (Nem találtak semmit.)

A játék végül az emberi emlékezet hamisságának a mementója lett. Valódi pszichológiai kísérletekből tudjuk, hogy könnyen emlékezünk olyan dolgokra, amik valójában nem történtek meg, és egyszerű, hétköznapi beszélgetésekből is születhetnek elménkben olyan hamis emlékek, amikre utána valóságként emlékezünk - akár hazugságvizsgáló mellett is.

 

Polübiosz, a történetíró arra figyelmeztette a történészéket, hogy csak olyasmit jegyezzenek fel, amit szemtanúk megkérdezésével meg tudnak erősíteni. Milyen érdekes, hogy a róla elnevezett fiktív játékra sok szemtanú valóságként emlékezik.